Mindnyájan egy rokonság részét képezzük, kapcsolat a szülőkkel, testvérekkel, nagyszülőkkel, férjekkel és feleségekkel és amikor ez az egység megsérül, például amikor a rokonok „elfelejtik” valamelyik családtagot vagy megszakítják vele a kommunikáció, akkor a kapcsolat egyensúlya megbomlik. Ezt a kudarcot egyéni családállítás nélkül a következő generációk akaratlanul megismétlik.
Az említett terápiás módszer a hierarchia fogalmával működik, ami alárendeltséget jelent. Például a szülőket mindig a gyermekek fölé helyezik, mert ők hozták létre a családot. Az egyéni családállítás segít visszatérni a kapcsolatok természetes hierarchiájához.
Ezt a folyamatot Bert Hellinger, a módszer kiötlője úgy jellemezte, hogy az egyén egy teljesen ismeretlen embercsoportból választja ki a szüleit, a testvéreit, beleértve magát is, egymással szembe helyezve őket és leül a helyére. Az egyéni családállítás során családtagokként a padlón lévő papírlapok is szolgálhatnak, amelyek a rájuk írt nevek révén jelzik, hogy ki kicsoda.