Hogy miért kezd el az ember egy diétát?
Néha azért, mert innen-onnan le szeretne faragni egy kis hájacskát. Néha azért,
mert megfigyelte, hogy jobb a közérzete, ha bizonyos ételeket elhagy az
étrendjéből. Néha viszont azért, mert muszáj.
Muszáj, mert az élete függ tőle.
Ilyen például a cukorbeteg ember, akinek alapvetés a kalóriák számolgatása.
Vagy a Crohn-beteg, aki iszonyú fájdalmakkal küzd meg, ha csak egy pirinyót is
eltér a diétájától; akár naphosszat lehetne sorolni, hány és hány féle betegség,
és állapot követeli meg nap, mint nap a szigorú önfegyelmet, és a precízen
követett diétát.
Az egyszeri ember számára az életmódváltásban sok esetben nem is az az igazán
nehéz, hogy a rendszeres testmozgást a napi rutinba építse. Tényleg csak egy
kis kitartás kell hozzá, és a sportolás eredményeként felszabaduló adrenalin és
endorfin löket örömérzetet vált ki a szervezetben. Ettől aztán az ember szinte
óriásnak és legyőzhetetlennek érzi magát, és mivel ez egy pozitív változás, előbb-utóbb
a sikerélmény is jelentkezik majd mind kilókban, mind pedig centikben. A
pozitív élményeket természetesen újra, meg újra át akarjuk élni, ezért aztán
hamar rávezetjük saját magunkat a napi testedzésre.
Amin azonban nehezebb változtatni, azok az étkezési szokásaink. A magyar konyha
nem éppen arról híres, hogy kímélné az emésztőrendszert, a szívet,
koszorúereket, és a vesét. A jóféle fűszeres, zsíros pörköltek, paprikások és
pecsenyék országában egy diéta fegyelme igazi önmegtartóztatást kíván.
Kovács Rhewa Andrea